Ahogy cikksorozatunk első részében már szó volt róla, a bizalmi vagyonkezelés mellett a generációs vagyontervezés másik hosszú távú eszköze a vagyonkezelő alapítvány létrehozása. Most lássuk, mit takarnak ezek a konstrukciók.
A bizalmi vagyonkezelés esetében egy szerződéses konstrukció jön létre a vagyonrendelő és a vagyonkezelő között, amellyel a rendelt vagyon tulajdonosává a vagyonkezelő (jellemzően egy kft. vagy más gazdasági társaság) válik. A kezelt vagyon ugyanakkor elkülönül a vagyonkezelő saját vagyonától, illetve – ha a vagyonkezelési tevékenységet üzletszerűen, több vagyonrendelő számára végzi – a további kezelt vagyonoktól is. A vagyonrendelő a vagyonkezelési szerződésben lefektetheti a vagyon kezelésével kapcsolatban követendő főbb szabályokat, és kijelölheti a kezelt vagyon kedvezményezettjeit is.
A vagyonkezelő alapítvány esetén a tulajdoni elkülönülés még teljesebb. Az alapítvány létrehozásával önálló vagyonkezelő entitás jön létre, az alapító által rendelkezésre bocsátott vagyon tulajdonosává maga az alapítvány válik. Az alapítványban nincsenek tulajdonrészek, a rendelt vagyon feletti kontroll az alapító okiratban lefektetett döntési mechanizmuson keresztül (pl. szavazati jogok révén) gyakorolható.
Az alapítványi működés alapdokumentuma az alapító okirat, amely meghatározza – az alapító(k) elvárásaihoz igazodva – az alapítvány intézményi struktúráját, valamint a működéssel kapcsolatos irányítási, döntési és ellenőrzési mechanizmusokat, továbbá az alapítványi vagyon kedvezményezettjeit. Egy családi vagyonkezelő alapítvány esetében emellett az alapító család számára fontos normák és értékek közvetítésében is szerepet kaphat, és ezáltal egyfajta „családi alkotmányként” is szolgálhat.
A következő részben a vagyonkezelő alapítványok létrehozásának és működésének főbb sarokpontjairól lesz szó.
A főbb gondolatokért tekintse meg lapozónkat itt.
A témával kapcsolatban keresse szakértőnket, Dr. N. Tóth Adriennt.
