Újabb segítség az erőfölényben lévő vállalatoknak

– nyilvános konzultáción a Bizottság iránymutatás tervezete –

A versenyjog tiltja az erőfölényben lévő vállalkozásoknak, hogy erőfölényükkel visszaéljenek. Ezek a cégek a működésük során folyamatosan monitorozzák saját magatartásukat, hogy megfeleljenek a versenyjog követelményeinek és kihívásainak. Ebben a megfelelésben segít a konzultációra bocsátott tervezet.

Egy erőfölényben lévő vállalkozásnak folyamatosan mérlegelnie kell, hogy magatartása visszaélésszerű vagy sem. Ismernie kell a piacot – beleértve a versenytársait, és azok méretét is –, valamint tisztába kell lennie saját szolgáltatásának, vagy termékének jellemzőivel. Annak megítélését, hogy egy cég megfelel-e a versenyjog követelményeinek, a saját tapasztalatokon túl a hatóságok gyakorlata, valamint az általuk megfogalmazott iránymutatások is nagyban segítik.

Ezt a támogatást egészíti majd ki az az iránymutatás, amelyet az Európai Bizottság augusztus 1-jén bocsátott nyilvános konzultációra a kiszorításra irányuló visszaélések témájában. Érdemes ismerkedni a tervezettel, hiszen nagyban hozzájárul majd a jogbiztonság növeléséhez a vállalkozások életében, és a hatóságok is figyelembe veszik majd a benne foglaltakat az eljárásaik során.

A nyilvános konzultáció október végéig tart, a Bizottság – a beérkezett észrevételeket is figyelembe véve – 2025 folyamán véglegesíti majd az iránymutatás tartalmát, ami jelen állapotában a következőket tartalmazza:

• bemutatja az erőfölény értékelésére alkalmazandó általános elveket, külön az egyedi és a kollektív erőfölényes helyzet vonatkozásában;
• összeszedi azokat az általános elveket, amelyek alkalmazhatók annak meghatározására, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás magatartása visszaélésnek minősülhet-e, amelyhez általában azt kell megvizsgálni, hogy a magatartás eltér-e az érdemeken alapuló versenytől, és hogy a magatartás alkalmas-e versenykorlátozó hatások kiváltására;
• milyen bizonyítékok szükségesek annak alátámasztásához, hogy valamely magatartás alkalmas kiszorító hatások kiváltására, ehhez az iránymutatás-tervezet a következő kategóriákat határozza meg: (i) olyan magatartások, amelyek esetében bizonyítani kell, hogy képesek kiszorító hatásokat kiváltani, az erőfölényes vállalkozás pedig bizonyíthatja, hogy a magatartás objektíve igazolható, (ii) olyan magatartások, amelyek esetében vélelmezhető, hogy ilyen hatásokkal járnak, bár az erőfölényes vállalkozásnak módjában áll megdönteni e vélelmet, és (iii) az ún. álcázatlan korlátozások (vagyis amelyek a versenykorlátozáson kívül nem járnak más gazdasági érdekkel az erőfölényes vállalkozás számára), ezeknek természetüknél fogva kiszorító hatásuk van, és bár nem kizárt, de nagyon valószínűtlen, hogy a vállalkozás képes bizonyítani, hogy magatartása objektíve igazolható;
• mi az anyagi jogi mérce annak megállapítására, hogy egy adott magatartás képes-e kiszorító hatás kiváltására;

• az erőfölényes vállalatok bizonyos magatartástípusaira alkalmazandó elemzési keret tekintetében megkülönbözteti: (i) az uniós ítélkezési gyakorlatban meghatározott konkrét jogi teszt tárgyát képező magatartásokat (pl. kizárólagos megbízás, árukapcsolás és csomagban történő értékesítés, a szállítás megtagadása, kiszorító árazás és árprés); és (ii) a konkrét jogi teszt tárgyát nem képező magatartásokat (azaz feltételes árengedmények, több termékre vonatkozó árengedmények, saját szolgáltatás előnyben részesítése és hozzáférési korlátozások);
• melyek az erőfölényben lévő vállalkozás által esetlegesen felhozott objektív indokok értékelésére alkalmazandó általános elvek.

Meglátjuk, hogy a végső iránymutatás milyen tartalommal születik majd meg, és milyen elvárásokat, valamint milyen segítséget nyújt az erőfölényben lévő vállalkozások üzleti működéséhez.