– Dr. Belényi Andrea –
Sok vállalat csak állítja, hogy tesz valamit a környezetért, a munkatársaiért vagy az etikus üzleti működésért, de amit tesznek, az inkább a vállalat üzleti érdekeit szolgálja. A jól hangzó mondatok és szlogenek mögött sokszor csak egy marketingfogás, egy reklám vagy egy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat van. Ezt azonban büntetik a hatóságok. Belényi Andrea versenyjogi szakértőnk fogyasztóvédelmi szemmel nézett rá az ESG buktatóira és az ebből kinőtt „greenwashing-ra”, amely semmilyen szempontól sem elfogadható, fogyasztóvédelmi szempontból pedig még annyira sem!
Az ESG (Environment, Social, Governance) a vállalatok felé közvetített hármas követelményrendszer, amely túlmutat az üzleti szempontokon. Az „E” betű a vállalat működésének környezeti hatásaira utal, és arra sarkall, hogy minden vállalat csökkentse a környezetre gyakorolt terhelését. Ide tartozik például a hulladéktermelés csökkentése, a csomagolóanyagok felhasználásának észszerűsítése, és a körforgásos gazdálkodás kialakítása. A mozaikszó „S” betűje a szociális és társadalmi szempontokra vonatkozik, mint például a munkavédelem vagy a munkavállalók jóléte és biztonsága. A „G” betű pedig a vállalatirányításra, a felsővezetők tevékenységére, összetételére és döntéseire mutat rá, és azt vizsgálja, hogy a vezetés mennyire tartja szem előtt az emberi jogokat és az etikus üzleti gyakorlatot. Az ESG értünk van, azért, hogy a világ egy jobb hely legyen. De ez persze nem ilyen egyszerű.
A „greenwashing” kifejezés magyar megfelelője leginkább a „zöldre mosás”. A kifejezés egy amerikai környezetvédő fejéből pattant ki egy szállodai tartózkodása során. A szálló, ahol megszállt, környezettudatosnak nevezte magát csupán azért, mert kérte vendégeit, hogy a környezet védelme érdekében ne cseréltessék ki minden nap az általuk használt törölközőket. A vendégek így csökkenthetik a szálloda környezeti terhelését, hiszen így a szálló a tisztításhoz kevesebb vegyi anyagot és vizet használ fel. Mint kiderült, ez az intézkedés inkább saját költségeik csökkentését szolgálta, tehát a törölközők fehérre mosása helyett a vállalkozás „zöldre mosása” történt.
A vállalatok könnyen tesznek olyan kijelentéseket vagy utalásokat, melyekkel nem létező környezettudatosságukat hangsúlyozzák. Például a tisztítószer márkák dobozain sokszor feltűnik egy fácska, vagy egyszerűen a doboz maga zöld színű, ami azt az érzetet kelti a vásárlóban, mintha az adott tisztítószer zömében vagy teljesen természetes anyagokból állna. Egy lebomlónak bemutatott csomagolás sem mindegy, hogy mennyi idő alatt bomlik le. És a zöld autóknál sem hangsúlyozza senki, hogy mennyi energiát vesz igénybe az akkumulátorok előállítása, mennyi ideig használhatóak ezek, és hogy a használt akkumulátorok mennyire terhelik a környezetet.
Az utóbbi időben megsokszorozódtak azok a „zöld állítások”, amelyek valóságát nem tudták a cégek igazolni. A hitelesség azonban ezen a területen most kiemelten fontos, hiszen ezzel épül ki a fogyasztói bizalom. A tisztességes működés kikényszerítésére a versenyhatóságok egyedi vizsgálatokat, valamint átfogó piacvizsgálatokat indítottak. Ha egy tájékoztatási gyakorlatot jogszerűtlennek találnak, akkor azt tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak tekintik és bírságot is kiszabnak.
Fogyasztóvédelmi szempontból tehát mindenképpen van mit tenni, hiszen mind a fogyasztóknak, mind a vállalatoknak sokkal tudatosabbnak kell lenniük. A szándék már megszületett, hogy a fogyasztók védelmére speciális szabályokat alkossanak, és a szabályszegő vállalatokra komoly büntetéseket szabjanak ki, de a jogalkotási folyamat, mely a helyzet tisztázására vonatkozó speciális szabályokat létrehozza, még nem indult el, pedig ezt sokan sürgetik.
Addig is érdemes nyitott szemmel járni, és józan ésszel átgondolni, hogy egy-egy termék vagy intézkedés vajon tényleg „zöld”, vagy csak annak mondja magát. A cégeknek pedig azt érdemes szem előtt tartaniuk, hogy csak olyat mondjanak termékeikről, saját magukról vagy működésükről, amit utóbb igazolni is tudnak.
