– Beck Nándor írása –

A digitalizáció forradalma a munkaerőpiacon is végigsöpört, és ennek következményeként egyre nagyobb teret hódít magának a platformmunka. Ha megnézzük a számokat, egészen megdöbbentő trendekre lehetünk figyelmesek: az Európai Bizottság tanulmánya szerint 2022-ben több mint 28 millió ember dolgozott platformmunkásként.

De mi is az a platformmunka? Olyan háromoldalú jogviszony, ahol a megrendelő eseti megrendelését és a dolgozót valamilyen platform kapcsolja össze egymással. A közvetített „termék” itt az emberi munka. A közvetítő pedig a platform, egy szinte teljes mértékben algoritmus alapján működő felület, amely minimális emberi közreműködéssel közvetíti és értékeli a munkát, illetve a dolgozók teljesítményét.

Mikor a platformok berobbantak a köztudatba, a platformmunkásokat „freelancer-nek” vagyis „szabadúszónak” hívtuk. Fotósok, programozók, grafikusok voltak az elsők, akik körében gyakori volt ez a munkavégzési forma, ők legtöbbször főállás mellett, keresetkiegészítésként, a szabadidejükben végeztek platformmunkát. Ekkor még nem volt kérdés, hogy megbízási, vagy vállalkozási jogviszony keretében végzik ezt a tevékenységet, hiszen a jogviszony természete miatt a munkaviszony szinte kizárt volt.

A világjárvány alatt a platformok tovább erősödtek és más szakmákban is teret hódítottak. Gondoljunk csak a futárokra vagy a személyszállításra. Sokak számára a platformmunka főállássá vált és erőteljesebben megjelentek benne a munkajogviszonyra jellemző elemek. Manapság már nem ritkák az olyan platformok, amelyeken kötelező bizonyos időn belül meghatározott számú munkát elvállalni, különben letiltásra kerül a profil, végső esetben pedig akár még fizetni is kell, hogy munkát kapjon a dolgozó. Az ellenőrzés odáig is elmehet, hogy képernyőfotók készülnek a dolgozó számítógépéről. Olyan ügyekkel is találkozhatunk, ahol tiltott a platformon kívüli kapcsolatfelvétel a megrendelővel, követelmény a meghatározott öltözet, az előírt munkaeszköz vagy a rendelkezésre állás.

A platformok jelenlegi állása szerint jó pár érv szól amellett, hogy a felek között a legtöbb esetben valójában nem megbízási vagy vállalkozási jogviszony, hanem munkajogviszony áll fenn. Hiányzik azonban a rendszerből a platformmunkások munkajogi védelme: nincs korlátozva a felmondási jog vagy a napi munkaidő, nem biztosítottak a különböző szabadságok, hiányoznak a minimálbérre vagy a munkabér védelmére vonatkozó követelmények, és még sorolhatnánk.

A téma az uniós jogalkotást is cselekvésre késztette, uniós szinten elindult egy platformokra vonatkozó irányelv tervezet kidolgozása. A tervezet a munkavállalók szempontjait tartja szem előtt, így hangsúlyt fektet a jogviszonyok átminősítésére, valamint felállít egy vélelmet is, miszerint a platformmunkát végző dolgozót alapjában véve munkavállalónak kell tekinteni. Emellett a platformok üzemeltetőinek be kell jelenteniük a dolgozóikat, így könnyebbé válik az ellenőrzés és a jogkövető magatartás kikényszerítése is. A dolgozóknak lehetőségük lesz, hogy az algoritmusok által hozott döntések ellen jogorvoslattal éljenek és az algoritmus döntését emberi közreműködéssel bírálják felül. Fontos, hogy az irányelv bizonyos rendelkezései nem csak a munkavállalókat, de a platformok egyéb megbízási vagy vállalkozási jogviszonyban álló dolgozóit is védik majd.

Az eddigi joggyakorlat azt mutatja, hogy a különböző jogrendszerek ugyanannak a platformnak az esetében is eltérően értékelhetik a körülményeket. Például az Egyesült Királyságban bírósági döntés született, hogy munkajogviszony áll fenn az Uber és annak dolgozói között. A döntésen felbuzdulva más országokban is pereket indítottak, amelyek egy részében ezzel ellentétes döntés született. Ezért is lesz hasznos egy egységes uniós irányelv, amely rendet tesz a platformok világában, és lehetővé teszi, hogy a platformok ténylegesen a jövő munkahelyeivé váljanak.