– Dr. Pozsár András előadása nyomán –

Pozsár András ismét egy különleges témát hozott nekünk. Előadását egy sorozat ihlette, amely az amerikai Isabella Stewart Gardner galériából történt lopást mesélte el. A hatalmas rablás következtében többek között Rembrandt, Vermeer, Manet és Degas felbecsülhetetlen értékű képeinek veszett nyoma. András jogászként arra figyelt fel, hogy ezek közül a híres képek közül egyik sem volt biztosítva lopás és rablás ellen.

Magyarországon a múzeum alapvető feladata a kulturális örökség védelme – mondja ki a muzeális intézményekről szóló, 1997-ben született törvény. A múzeumok a műkincsek védelmét és megőrzését biztonsági őrökkel és riasztórendszerekkel oldják meg, és nagyon ritka az a műtárgy, amelyre ráadásul még biztosítást is kötnek.

Ennek több oka is van. Egyrészt a közgyűjtemények biztosítása a múzeumok szűkös anyagi lehetőségeinek következtében a világon mindenütt problémát okoz, másrészt a műtárgyak olyan felbecsülhetetlen értéket képviselnek, hogy a biztosítók nem vállalják a biztosításukat. Így van ez mindenhol a világon. Minél nagyobb egy műtárgy értéke, annál lehetetlenebb rá biztosítást kötni: például Leonardo híres alkotása, a Mona Lisa sincsen biztosítva lopás és rablás ellen.

A műtárgyakra vonatkozó biztosítás leginkább ott jön szóba, amikor egy múzeum műtárgyat kölcsönöz egy másik intézménynek. Ha a műtárgyak vendégkiállításra utaznak, a múzeumok úgynevezett „Szögtől szögig” biztosítást kötnek. Ez a biztosítás részleteiben meghatározza, hogyan utazzanak a képek, és hogy milyen körülményeknek kell fogadni őket, beleértve például a levegő páratartalmát is.

Más a helyzet azoknak a műtárgyaknak az esetében, melyek galériák vagy magánszemélyek tulajdonában vannak. Magyarországon ők engedhetik meg maguknak az esetleg több millió forintra rúgó éves biztosítási díj megfizetését. A galériák általában rendelkeznek vagyonbiztosítással, amiért meghatározott összegű havidíjat fizetnek, mivel enélkül senki nem bízná rájuk értékeit.