– Dr. Pozsár András előadása nyomán –
Magyarország, Budapest. A város gyönyörű, vonzza a turistákat, akik mindent látni akarnak. Idegenvezető kalauzolja őket városszerte, és gyakran ő az egyetlen magyar ember, akivel a turisták itt nálunk kapcsolatba kerülnek. Az ő arca lesz az ország emberének az arca, így nem mindegy, hogy ő maga milyen nyomot hagy egy idelátogató külföldiben. Az idegenvezetés színvonalára ezért szabályok vigyáznak: idegenvezető csak szakképesítéssel és igazolt nyelvismerettel rendelkező személy lehet, aki az illetékes hatósághoz történő bejelentés után kapott idegenvezetői igazolvány birtokában folytatja tevékenységét. Aki nem rendelkezik ezekkel, és mégis csoportokat vezet vagy kísér, azt eltiltással vagy pénzbírsággal büntethetik.
Vannak olyan országok, ahol az idegenvezetés minőségét nagyon komolyan veszik, és vannak olyanok, ahol nem. Olaszországban például hosszú tanulás és nehéz vizsgák után lehet csak idegenvezetővé válni, és az idegenvezetők ellenőrzése, valamint az idegenvezetés szabályozása sokszor túlzásokkal teli. Nálunk viszont kevésbé ügyelnek az idegenvezetés színvonalára.
Magyarországon sokan kínálnak idegenvezetést, a palettán a hagyományos idegenvezetés mellett olyan specialitások is fent vannak, mint például egy éjszakai túravezetés, vagy a legjobb romkocsmák túrája. A hatósági ellenőrzés nálunk ritka, mint a fehér holló, és a kiszabható pénzbírság sem olyan mértékű, hogy egy lelkes amatőr idegenvezetőt eltereljen a pályáról. Pedig a burkolt, szakképesítés nélküli idegenvezetés sok olyan fiatalnak jelent bevételt, akik szívesen kalauzolják a turistákat kedvenc bárjaikba, vagy szerveznek biciklis városnézéseket. Legtöbben ingyen kínálják a szolgáltatást, és a végén a turisták borravalóval honorálják a munkájukat.
A képzett, papírral és nyelvvizsgával rendelkező idegenvezetők arról panaszkodnak, hogy ebben a szakmában Magyarországon nagy a káosz, és a sok mondvacsinált idegenvezető miatt az idegenvezetés színvonala folyamatosan romlik.
Változások egyelőre csak az idegenvezetők képzésében vannak. Az érdeklődők eddig egy 6 hónapos OKJ képzésben sajátíthatták el az idegenvezetés csínját-bínját, de ez az idő, mint az összes hasonló képzés ideje, most 2 évre nőtt. Lehet, hogy a résztvevők tudása és felkészültsége még alaposabb lesz, de az továbbra is kérdéses, hogy egy hazánkba látogató külföldi végül velük fog-e találkozni, vagy egy szakképesítés nélküli, képzetlen amatőrrel.
