– Dr. Vezse Eszter –

Vannak valós hírek. Vannak félig igaz hírek. És vannak hírek, amelyek teljes egészében hamisak, mégis tűnhet úgy, mintha igazak lennének. Ezek angol neve „fake news”. A kifejezést magyarul általában „álhíreknek” fordítják, de ahogyan a kifejezésnek nincs általánosan használt neve, úgy nincs általánosan használt fogalmi meghatározása sem.

A magyar médiahatóság ismérvek meghatározásával segít minket az álhírek felismerésében, ezek alapján tájékozódhatunk. A médiahatóság tájékoztatása alapján az álhírek fő ismertetőjegyei a következőek: közismert személyből vagy eseményből indul ki, közérdeklődésre tart számot, erős érzelmeket generál, szaknyelvnek maszkírozott stílusban szólal meg, és látszólag tudományos tekintélyekre hivatkozik.

A „fake news” nem véletlenül angolul került be a köztudatba. Az álhír Amerikában tulajdonképpen egyidős az újságírással, hiszen már az 1890-es években az egyik amerikai elnökjelölt álhíreket használt, és ezzel megpróbálta megnyerni a választást. Az álhírek gyakran gyorsabban terjednek, mint a valós hírek, ennek kirívó példája, hogy a választások idején egy-egy Trump-pal kapcsolatos álhírt rövid idő alatt körülbelül 30 milliószor osztottak meg.

A közösségi felületek elterjedésével Európában is nagyobb teret kapott az álhírek terjedése. De az álhírek mellett vannak jó hírek is: az Európai Unió már 2015 óta fellép az álhírekkel és azok terjesztésével szemben. 2018-ban megjelent a dezinformáció visszaszorítását célzó gyakorlati kódex, amelyet később a koronavírus és a háborús helyzet tapasztalatait leszűrve tovább erősítettek. Az aláíró felek között közösségi platformokat, technológiai vállalatokat és civil szervezeteket találunk. 2018 óta elérhető a Newsguard funkció is, amely a böngészőben használva segítheti a felhasználókat az álhírek felismerésében.

A témával kapcsolatban meg kell még említenünk az „infodémia” kifejezést, mely az információ és epidémia szavak összevonásából született, és egyfajta információs „fertőzöttséget” jelent. A hírek hatalmas tengerében az ember elveszíti a tájékozódását, hogy melyik hír igaz, és melyik nem.

Napjainkban különösen a háborúval és a vírushelyzettel kapcsolatban terjednek olyan álhírek, amelyek sokszor átcsúsznak a büntetőjog területére. Magyarországon a Büntető Törvénykönyv rémhírterjesztésről szóló jogszabálya 2020-ban, a járványhelyzettel összefüggésben új szakasszal egészült ki: aki különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a járvány elleni védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa, szintén bűncselekményt követ el.

Az álhírek problémája nagyon is valós, és rengeteg kérdést felvet. Hogyan védjük meg magunkat az álhírekkel szemben? Hogyan maradjunk tájékozottak úgy, hogy közben ne veszítsük el az igazság fonalát? És elgondolkodhatunk azon is, hogy a szenzációkeresés és a hatás fokozása közben meddig tart a sajtószabadság, és hol kezdődik az álhírek világa?