– Kenyeres Ágnes előadás nyomán –

„Alapjában véve mindnyájan karanténban élünk ezen a világon, amíg engedélyt nem kapunk a nagy égi utazásra.”

Ezzel az idézettel kezdte Kenyeres Ági kolléganőnk hétfő reggeli előadását, ezért azt hittük, hogy valami nagyon aktuális témáról fogunk hallani. És így is lett, bár kicsit másként, mint gondoltuk. Andersennek, a nagy mesélőnek nem csak a meséi állták ki az idők próbáját, hanem életútja is olyan, akár egy modern emberé.

„A világon mindenki máshová ér el, mint ahova elindult.”

Andersen 1805-ben, a napóleoni háborúk idején született. Szegény, nehéz sorsú családban nőtt fel, anyja mosónő, apja vándorcipész volt. De szerencsére művelt cipész, aki sokat mesélt fiának, és még Shakespeare drámáival is megismertette őt, amelyekből kisebb jeleneteket adtak elő a maguk örömére. Tizenegy évesen veszette el apját. Iskolába alig járt, először egy szövőműhelyben dolgozott, majd patikussegéd lett.

„Aki hattyútojásból kel ki, hattyú marad, ha baromfinép között nevelődik is.”

Akárhogy is nézzük, Andersen mégiscsak hattyútojásból kelt ki. Elhagyta a patikus pályát, és Koppenhágába ment a Királyi Színházba. Színész szeretett volna lenni, de végül szép szoprán hangja miatt a fiúkórusban kapott helyet. Amikor mutálni kezdett és el kellett hagynia a kórust, balett-táncosként próbálkozott, de nem sok sikerrel. Mindeközben verseket, történeteket, és színműveket írt. Végül a Királyi Színház igazgatója pártfogásába vette, neki köszönhetően elvégezte iskoláit, 23 évesen leérettségizett és egyetemre ment.

„Utazni egyet jelent az élettel!”

Andersen szenvedélyes utazó volt. Első könyve is ebben a témában íródott: „Vándorlás gyalogszerrel a Holmen-csatornától Amager szigetének keleti csücskéig”. Ez a könyv meghozta neki a sikert, utána ösztöndíjjal beutazta Franciaországot, eljutott Svájcba és Itáliába is. Sorra jelentek meg a könyvei, írt színdarabot, verset, útleírást, és anyagi gondjai ezzel meg is szűntek. Körülbelül harminc utazást tett élete során, és ötször bejárta egész Európát. Magyarországon is megfordult, volt Pesten, Budán, Vácott, és ellátogatott a Mohácsi csata színhelyére is.

„Maga az élet a legcsodálatosabb tündérmese.”

És miként jöttek Andersen életébe a mesék? Már mint ismert író megbízást kapott arra, hogy írjon mesefüzetet a szegényebb emberek és gyermekeik számára. Első meséit régi mesék, népmesék ihlették, de saját életéből is merített témákat. Így született például a rút kiskacsa története, vagy a Fülemüle, amely egy viszonzatlan szerelem emlékét idézi fel. Nagyon fontosnak tartotta, hogy a gyerekek értsék a meséit: sokszor felolvasta félig kész írásait gyerekközönség előtt, figyelte a reakciókat, majd ezek alapján még javított a műveken. A dán írók között elsőként használta írásaiban a beszélt nyelvet, és ezzel megújította az egész dán irodalmat.

„Mondd meg, mivel töltöd az időt, s megmondom, ki vagy!”

Andersenről sok érdekesség és anekdota kering. Utazásaira például mindig vitt magával kötelet, ha esetleg éjszakai szállásán tűz ütne ki, ki tudjon mászni az ablakon. De egy ennél lényegesebb dolog is mindig volt nála: egy olló. Ezzel az ollóval gyönyörűséges képeket vágott ki papírból, melyekre ha ránéz az ember, mesebeli világok, óriások és tündérek jutnak az eszébe. Andersen végül 1875-ben kapott engedélyt a nagy égi utazásra, de meséit és gondolatait szerencsére hátrahagyta nekünk.