– Dr. Virág Tamás előadása nyomán –
Virág Tamás kollégánk időutazásra hívja az olvasót. A MOM park mellett álló irodánk helyén 100 éve még egy hatalmas gyáregyüttes állt, ahol világraszóló szabadalmak születtek, és az ott dolgozó emberek generációról generációra adták át egymásnak az évtizedek során felhalmozódott tudást.
A mostani MOM park, a környező irodaházak és lakóházak helyén állt a Magyar Optikai Művek gyárépületének együttese. A gyökerek egészen 1876-ig nyúlnak vissza. A gyár elődjét Süss Nándor, a Németországból ideérkezett kitűnő szakember alapította, akinek már az apja és a nagyapja is neves mechanikai szakember volt. Itt, Magyarországon, Trefort Ágoston és Eötvös Loránd ajánlása segítette a fiatalembert.
Az üzem először Kolozsváron, majd Budapesten működött. Elődje egy tanműhely volt, ahol finommechanikai szakembereket képeztek, és itt kezdték el gyártani a híressé vált Eötvös ingát is. Ebből a tanműhelyből nőtt ki a Csörsz utcában létesített üzem. Az sok épületből álló üzem minden egységét maga Süss Nándor tervezte, miután tanulmányutat tett Európa műszergyáraiban, és modern gépeket vásárolt üzeme számára. A gyár 1905-ben már száz dolgozót foglalkoztatott, majd 1918-ban vette fel a MOM Süss Präciziós Mechanikai Rt. nevet, amely egy hatalmas táblán ott díszelgett a gyárépület tetején.
Az első világháború végett vetett a békeidőknek, és a gyár a polgári igények helyett katonai műszereket kezdett gyártani. Ez fellendítette a termelést, új munkásokat vettek fel, bővítették az üzemet, és a dolgozók három műszakban végezték a munkát.
Később, a két világháború között csökkent a katonai műszerek gyártása, és békésebb termékek is felkerültek a palettára. Optikai lencséket kezdtek gyártani, és a folyamatosan növekvő finommechanikai tudás egyre magasabb műszaki színvonalú termékeket eredményezett. Ennek a fellendülésnek volt köszönhető a gyárépület újabb bővítése. Ebben az időben a szép, parkosított, fás területen elhelyezkedő gyárépület Magyarország legkorszerűbb ipari épülete volt.
A második világháború közeledtével a háborús készülődés új lendületet adott a termelésnek. Ekkor gyártották azt a légvédelmi szerkezetet is, amelyre a mostani parkosított részen felállított szobor utal: a szobor egy férfit ábrázol, aki nyilát az égre emeli. A háborús helyzet miatt a hatalmas gyár erősen megrongálódott, a gépek elkallódtak, vagy külföldre kerültek. Az itt dolgozók elkötelezettségét bizonyítja, hogy a háború után a gyár egykori dolgozói kezdték el a romeltakarítást, hogy minél előbb nekiállhassanak a munkának.
A háború után szovjet vezetéssel működött tovább a MOM, és újra a régi lett. Ekkor épült hozzá az óvoda és a kultúrház, mely Buda egyik kulturális központjává vált. A gyár az 50-es években a magyar állam tulajdonába került, fejlesztették a gépállomány színvonalát, és a hadiipari termelés mellett a polgári jellegű termékek gyártása is előtérbe került. A terjeszkedés során egészen a Nagy Jenő utcáig beépítették az eddig gyümölcsösként használt telkeket.
A 60-70-es években a termelés színvonala és mértéke dinamikusan megnövekedett, és a gyárban dolgozók száma is tovább emelkedett. A termékskála is folyamatosan nőtt, és a magas színvonalú munkát a nemzetközi kiállításokon elnyert számos díj bizonyítja. Ezzel a fellendüléssel párhuzamosan a gyár, hasonlóan a többi szocialista nagyüzemhez, rengeteg kölcsönt vett fel, és emiatt a csőd szélére került. A kegyelemdöfést a rendszerváltás hozta. Lebontották a hatalmas gyárat, mely több mint száz éves múltra tekintett vissza. Helyére irodaházak, lakóházak épültek és itt magasodik a bevásárló központ is, mely legalább nevében őrzi az egykor itt állt gyár emlékét.
Az irodába jövet álljunk meg egy pillanatra, és képzeljük el ezt az itt álló, évtizedeken keresztül magas színvonalon működő hatalmas gyáregyüttest. Gondoljunk az itt dolgozó lelkes és elkötelezett emberekre, akik régen talán ugyanúgy munkába siettek ezen a földdarabkán, ahogyan mi magunk.
